32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról
A magyar nép történetéből ismert, hogy ősidőktől fogva milyen szoros volt kötődésünk az állattartáshoz, állattenyésztéshez. Hazánkban a Kárpát-medencében őshonosnak mondott fajok és fajták (a továbbiakban: fajták) fenntartása is védelmet kapott az állattenyésztési törvényben. A régi magyar háziállatfajták köre azonban ennél nagyobb sugarú, mert az „őshonos” fajtákon túl számos olyan, hosszú időn keresztül tenyésztett fajta él hazánk területén, amely állatfajták a magyar nemzeti kultúra részét képezik.
A régi magyar háziállatok az emberi munka évszázados eredményei. Történelmi múltunkhoz tartoznak, nemcsak az állattenyésztés történetéhez, hanem a teljes magyar történetiséghez is. Hozzátartoznak a magyar tájhoz, részei nemzeti identitásunknak, őshonos állataink ma is élő, eleven örökségünk.
Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén a Magyar Országgyűlés megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy nemzeti létünk 1100 éves értékeit, eredményeit megőrizzük, és Európában ezzel is kifejezzük nemzeti karakterünket.
1. Ennek szellemében a Magyar Országgyűlés a védett őshonos és régi magyar állatfajtákat
nemzeti kinccsé nyilvánítja.
2. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták tenyésztését, állományának fenntartását, és az ezekkel összefüggő tevékenységeket az állam elősegíti.
3. A védett őshonos és régi magyar tenyésztett állatfajták megőrzése nemcsak állami feladat, nemzeti kinccsé nyilvánításuk a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint a magánszemélyek összefogására buzdít.
4. A védett őshonos és régi magyar állatfajtáknak szerepe van az oktatásban, a művészetekben, nemzeti identitásunk megtartásában. Esztétikai értéket képeznek, a bennük rejlő génállomány gazdasági jelentőséggel bír.
5. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták jegyzékét a határozat melléklete tartalmazza. A jegyzék felülvizsgálatáról - legalább 5 évente - a Kormány gondoskodik.
6. A mellékletben felsorolt állatfajtákat magyar őshonos állatoknak tekintjük, amelyek egyben - nevükben és képi megjelenésükben - Magyarország szimbólumai.
7. Ez a határozat a közzétételét követő 15. napon lép hatályba.
Melléklet a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozathoz
SZARVASMARHAFÉLÉK
Magyar szürke szarvasmarha
Magyar tarka szarvasmarha
Magyar bivaly
JUH
Fehér hortobágyi racka
Fekete hortobágyi racka
Gyimesi racka
Cigája
Cikta
KECSKE
Magyar (parlagi) kecske
SERTÉS
Szőke mangalica
Fecskehasú mangalica
Vörös mangalica
TYÚKFÉLÉK
Fehér magyar tyúk
Sárga magyar tyúk
Kendermagos magyar tyúk
Fogolyszínű magyar tyúk
Erdélyi kopasznyakú tyúk (fehér, fekete, kendermagos)
PULYKA
Rézpulyka
Bronzpulyka
LÚD
Fodrostollú magyar lúd (fehér, szürke, tarka)
Simatollú magyar lúd
KACSA
Magyar kacsa (fehér, tarka)
GYÖNGYTYÚK
Magyar gyöngytyúk (fehér, ezüst, tarka, kékesszürke)
NYÚL
Magyar óriás nyúl
LÓ
Gidrán
Lipicai
Kisbéri félvér
Nóniusz
Shagya-arab
Furioso-North Star
Hucul
Magyar hidegvérű
SZAMÁR
Magyar (parlagi) szamár
HAL
Pontyok (attalai tükrös ponty, biharugrai tükrös ponty, bikali tükrös ponty, tiszai nyurga ponty, dinnyési tükrösponty, geleji nyurga ponty, szajoli tükrös ponty, hajdú T1 tükrös ponty, hajdú P1 pikkelyes ponty, hajdúszoboszlói tükrös ponty, hortobágyi tükrös ponty, hortobágyi pikkelyes ponty, dunai vad ponty, varászlói tükrös ponty, balatoni sudár ponty, mórichelyi tükrös ponty, nagyatádi tükrös ponty, szarvasi 215 tükrös ponty, szarvasi P34 pikkelyes ponty, P31 pikkelyes ponty, szegedi tükrös ponty, tatai aranysárga pikkelyes ponty, tatai palaszürke pikkelyes ponty, tatai hátpikkelyes tükrös ponty, tatai acélos nyurga ponty, ráckevei dunai tőponty)
Leső harcsa
Tok-félék (sima tok, sőregtok, vágótok, viza)
Sebes pisztráng
KUTYA
Komondor
Kuvasz
Mudi
Puli
Pumi
Magyar agár
Rövidszőrű magyar vizsla
Drótszőrű magyar vizsla
Erdélyi kopó
GALAMB
Alföldi buga galamb
Alföldi (kőrösi) keringő
Bácskai hosszúcsőrű keringő
Bajai keringő
Budapesti bíbic
Budapesti magasröptű csapos keringő
Budapesti magasröptű keringő
Budapesti rövidcsőrű
Budapesti tollaslábú gólyás
Budapesti tükrös
Ceglédi rövidcsőrű szívhátú
Csepeli magasröptű hófehér keringő
Debreceni pergő
Dél-Bácskai keringő
Egri kék keringő
Hódmezővásárhelyi ernyőszemű keringő
Kecskeméti keringő
Kiskunfélegyházi keringő
Kiskunfélegyházi simafejű keringő
Komáromi bukó
Magasröptű magyar deres
Magyar begyes
Magyar csirkegalamb
Magyar díszposta
Magyar óriás galamb
Magyar szarkakeringő
Makói magasszálló keringő
Miskolci keringő
Monori keringő
Szegedi magasszálló
Székesfehérvári bukó
Szolnoki bagdetta
Szolnoki keringő
Szováti kék
Őseinkkel a népvándorlás során jött a Kárpát-medencébe, mint a nyájak nagytestű, határozott fellépésű védelmezője. A Keszthely melletti Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori leletben talált kutyacsontokról kiderült, hogy a mai kuvasz ősétől származnak.
Hunyadi Mátyás kedvelte a fajtát, udvarában hajtóvadászatokon is használták, főleg farkas és vaddisznó ellen. A 15. században fellendült a marhakereskedelem, és a hatalmas magyar szürkemarha-nyájakat kuvaszok kísérték a nyugat-európai állatvásárokra, többek között Nürnbergbe. A nyájak napi 20-25 kilométert tettek meg, s őrzésükre fáradhatatlan, mindig éber, bátor állatokra volt szükség. A hajcsárok a vásárokon nemcsak a marhákat adták el, hanem nagyon gyakran néhány kutyát is. Így előfordulhat, hogy ezek a példányok részt vettek a hasonló nyugat-európai fajták kialakulásában. A kuvaszok megbecsültségére jellemző, hogy Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben a kuvaszt mint kutyafajtát említi.
A 19. században a szilaj állattartás megszűnésével megváltozott a kuvasz feladatköre is. Már nem a nyájakat védte a farkasoktól és a tolvajoktól, hanem a tanyákat, majorságokat. Ezért aztán életveszélyes volt éjszakákon a tanyák között kóborolni, hiszen a kuvasz a feladatteljesítés közben nem ismert kegyelmet.
Az 20. század elején felébredt az érdeklődés a magyar pásztorkutyák iránt, így született meg Buzzi Géza tollából az első fajtaleírás 1905-ben. Megindult a tervszerű tenyésztés. Mivel az I. világháború után a kuvaszpopuláció legjava a határokon kívülre került, elsődleges cél akkor a mennyiségi szaporítás volt. Raisits Elemér vezetésével kezdődött meg a minőségi szelekció, és 1935-ben Anghi Csaba, Abonyi Lajos és Müller Iván kidolgozták a fajta standardját. A hazai állományt Erdélyből hozott egyedekkel javították fel. Az első fajtakiállítást 1931-ben Abaúj-Torna vármegyében tartották.
A második világháború iszonyatos pusztítást végzett a kuvaszok között. A fosztogató katonák géppuskáinak először a gazda portáját, tulajdonát védő kutyák estek áldozatul. Ezért a világháború után szinte a semmiből kellett elindítani a színvonalas tenyésztést. Ebben vezető szerepet játszott a Gyapjúforgalmi Vállalat Kovács Antal által létrehozott Gyapjús nevű kennele, ahonnan hosszú ideig világhírű egyedek kerültek ki. A tenyésztést négy fajtatiszta kuvasszal az ötvenes évek elején kezdték, és szigorú szelekcióval érték el, hogy 1956-ban hódító útjukra indulhattak a Gyapjús kuvaszok. A világ minden kennelében felhasználták az innen kikerülő kutyákat. A leghíresebb Gyapjús kuvasz Gyapjús Gézengúz volt, aki a Belle és Sebastien filmsorozatban Belle szerepében világhírű filmsztár lett. A KÉPEKEN NOMÁD PÁSZTOR LAJBI-BÁRÓ